Geghard kolostor (Monastery of Geghard)
A Geghard kolostor (örményül Գեղարդ) a 10-13. században épült, félig sziklába faragott kolostorkomplexum Örményország Kotajk tartományában. 2000 óta a Világörökség része.
A hagyomány szerint a kolostort a 4. században alapította Világosító Szent Gergely. Helyén a barlangból kifolyó forrás már a pogány időkben is szentnek számított és a kolostor egyik megnevezése is Barlangkolosotor (Ajrivank) volt. Az első kolostort az arabok a 9. században lerombolták, az akkori építményekből semmi sem maradt fent. A 4., 8. és 10. századi örmény krónikák szerint a templomok mellett lakó- és melléképületek is tartoztak hozzá. 923-ban Naszr, a kalifa alrégense kifosztotta a kolostort, többek között egyedi kéziratokat is elvitt, az épületeket pedig felgyújtotta. A romokat földrengések rongálták tovább.
Miután I. Tamar grúz királynő Örményország nagy részét visszafoglalta a törököktől, hadvezérei, Ivane és fivére, Zakare 1215-ben újjáépíttették a főtemplomot. A részben a sziklából kifaragott előcsarnok (ún. gavit) 1225 előtt épült és miután Pros Hagbakjan herceg megvásárolta a kolostort a 13. század közepén, több kisebb kápolnát is vájtak a sziklába. Utódai tovább bővítették Geghardot, megépült egy második barlangtemplom, egy családi síremlék, egy csarnok melyben gyűléseket tartottak (amely a 20. században leomlott) és nagyszámú cellát a szerzetesek számára. Maga Hagbakjan herceg is ide temetkezett 1283-ban. Fénykorában a hét templom és negyven oltár kolostorának nevezték.
Geghard (szó szerint lándzsa) az itt őrzött szent ereklyékről is nevezetes volt, melyek messze földről vonzották a zarándokokat. Közülük a leghíresebb Longinus lándzsája, amivel megölték Jézust. A lándzsát állítólag Tádé apostol hozta ide és a kolostor róla kapta a nevét is (először 1250-ben nevezik így). Pengéje egészen széles, gyémánt formájú és keresztformát vágtak bele. Ereklyetartóját 1687-ben készítették, ma a lándzsával együtt Vagarsapatban őrzik. A 12. században a kolostornak adományozták András és János evangélista ereklyéit is. A 13. században az egyik barlangcellában élt a neves örmény krónikás-szerzetes, Mhitar Ajrivaneci.
A hagyomány szerint a kolostort a 4. században alapította Világosító Szent Gergely. Helyén a barlangból kifolyó forrás már a pogány időkben is szentnek számított és a kolostor egyik megnevezése is Barlangkolosotor (Ajrivank) volt. Az első kolostort az arabok a 9. században lerombolták, az akkori építményekből semmi sem maradt fent. A 4., 8. és 10. századi örmény krónikák szerint a templomok mellett lakó- és melléképületek is tartoztak hozzá. 923-ban Naszr, a kalifa alrégense kifosztotta a kolostort, többek között egyedi kéziratokat is elvitt, az épületeket pedig felgyújtotta. A romokat földrengések rongálták tovább.
Miután I. Tamar grúz királynő Örményország nagy részét visszafoglalta a törököktől, hadvezérei, Ivane és fivére, Zakare 1215-ben újjáépíttették a főtemplomot. A részben a sziklából kifaragott előcsarnok (ún. gavit) 1225 előtt épült és miután Pros Hagbakjan herceg megvásárolta a kolostort a 13. század közepén, több kisebb kápolnát is vájtak a sziklába. Utódai tovább bővítették Geghardot, megépült egy második barlangtemplom, egy családi síremlék, egy csarnok melyben gyűléseket tartottak (amely a 20. században leomlott) és nagyszámú cellát a szerzetesek számára. Maga Hagbakjan herceg is ide temetkezett 1283-ban. Fénykorában a hét templom és negyven oltár kolostorának nevezték.
Geghard (szó szerint lándzsa) az itt őrzött szent ereklyékről is nevezetes volt, melyek messze földről vonzották a zarándokokat. Közülük a leghíresebb Longinus lándzsája, amivel megölték Jézust. A lándzsát állítólag Tádé apostol hozta ide és a kolostor róla kapta a nevét is (először 1250-ben nevezik így). Pengéje egészen széles, gyémánt formájú és keresztformát vágtak bele. Ereklyetartóját 1687-ben készítették, ma a lándzsával együtt Vagarsapatban őrzik. A 12. században a kolostornak adományozták András és János evangélista ereklyéit is. A 13. században az egyik barlangcellában élt a neves örmény krónikás-szerzetes, Mhitar Ajrivaneci.
Térkép - Geghard kolostor (Monastery of Geghard)
Térkép
Ország - Örményország
 |
 |
| Örményország zászlaja | |
Örményország jelenlegi területe csak egy apró részét képezte az ókorban a Közel-Kelet nagy területeit uraló örmény civilizációnak, amely hatalmának csúcsán a Fekete-tenger délkeleti partvidékétől egészen a Földközi-tengerig, a Kaszpi-tengerig és az Urmia-tóig befolyása alá vonta a területeket. 301-ben II. Tigranész uralkodása alatt az ország a világon elsőként államvallássá tette a kereszténységet. A szomszédos országok állandó támadásaitól meggyengült örmény állam végül elveszítette függetlenségét és évszázadokon át oszmán és perzsa fennhatóság alatt állt. Örményország keleti részét a 19.században Oroszország csatolta magához, míg a nyugati területek továbbra is török kézen maradtak. Az első világháború évei alatt zajlott le a mai napig a legnagyobb nemzeti tragédiájukként számon tartott örmény népirtás, amelynek során az oszmán hatóságok mintegy 600–800 ezer örményt gyilkoltak meg. 1918-ban az ország kikiáltotta függetlenségét, azonban az Első Örmény Köztársaságot a szovjetek gyorsan elfoglalták és a kommunista államszövetséghez csatolták Örmény SZSZK néven. 1991-ben nyerte el függetlenségét.
Valuta / Nyelv
| ISO | Valuta | Szimbólum | Értékes jegyek |
|---|---|---|---|
| AMD | Örmény dram (Armenian dram) | Ö | 2 |
| ISO | Nyelv |
|---|---|
| HY | Örmény nyelv (Armenian language) |